Vedres György díj a Budajenői Általános Iskola felújításáért

Az Iskolaépület építése a történeti adatok alapján a 18. század első felére valószínűsíthető. A skót bencés rendház uradalom nagyszabású gazdasági központjának kiépítése mellett a Kastély is ekkor épülhetett.

„Jenőn csak később épült uradalmi ház. Az első valószínűleg már 1723-an állhatott. Az új tulajdonosok, a Muslayak az egyszintes házban 1723-ig lakhattak. Miután az épület ismét a skótok kezébe került, Kleffer jószágigazgató alatt kibővítették és megszépítették. Keffer szép francia díszkertet is létesített; a lakóházzal szemen könyvtárépületet építtetett. Egy impozánsabb lakóépület megépítésére a rend csak jóval később határozta el magát. Két év alatt, 1823-24 között azonban egy olyan épületet emeltek, amely méltó volt a rendhez, és Jenő község díszéül is szolgált. Mindösszesen 41345 forint, 13 és fél krajcárba került az építkezés. 1833-34-en szárnyépülettel egészült ki a „kastély” (vagy ahogy a nép nevezte: Khostüln), és a környezete is rendezetté vált. Ezek a munkálatok 19808 forintba kerültek. Az apátsági lakosztály ma is áll; iskola működik benne.”

(Bonomi, Eugen: Die Ungarische Abtei Telki unter den Wiener Schotten (1702-1881). München, 1977. 28. után fordításban idézi Callmeyer Ferenc: Telki ezer éve. h.n., 2004. 40.  )

Az 1782-1785 közötti I. Katonai felmérés már ábrázol egy uradalmi központot, és a Kastély téglalap épülete azonosítható.

Az 1859-es II. Katonai felmérésen egyértelműen azonosítható a Kastély az uradalmi épületek együttesében, eredeti alaprajzi méreteivel.

Az 1860-as Úrbéri szabályozási térképeken látható a Kastély épülete és már megjelenik a kastély előtti melléképületek U alakú kialakítása.

Tehát az adatok szerint 1723-ban már állt egy gazdasági épület. Ezt az egyszintes épületet a Muslayak használták, majd 1723-an átadták a skót bencéseknek. Beköltözésük után a skót bencések az épületet felújították, „megszépítették” és bővíthették a mai épülettel azonos szélességű barokk épületté, kőkeretes ablakokkal, Majd 1823-34-ben nagyszabású építkezésbe kezdtek, ekkor bővítették az épületet az emelettel és a jelenlegi tetőszerkezettel. Ekkor alakult ki a jelenlegi koraklasszicista stílusú, falpillérekkel tagolt főhomlokzatú rendház.

Andreas Wenzel apát címerét a Bonomi által közölt, 1823-1824 közötti, nagy építkezésre vonatkozóan adatok keltezik, a címer azt jelzi, hogy ekkorra épült ki a kastély teljes alaprajzi méretében, az emelet nagy része és az egész tetőszerkezet valószínűsíthetően ekkor készült. A lépcsőház rácsának 1859-es évszáma csak magára a rácsra vonatkoztatható.

A Kastély épület a 18. század első felétől a 1882-ig a Skót Bencés Apátság tulajdonában és használatában volt.

1882-ben a skót bencés apátok távoztak Magyarországról és a Kastélyt a birtokkal együtt a Vallásalaphoz csatolták, Telkii Apátság Kincstár Alapítvány néven.

1947-ben a Kastélyt és melléképületeit, és a hozzá tartozó parkot a Vallás- és Közoktatási Minisztérium kapta meg iskola céljára.

1994-ben az ingatlant Budajenő Községi Önkormányzat kapta meg általános iskola és plébánosi lakás céljából. Az 1998. évi felújítás során a nyugati szárnyban a plébánosi lakást megszüntették, azóta az egész épület iskolaként működik.

 1998-ban és 2004-ben állagmegóvási és részleges felújítási munkákat végeztek: belső átalakítások, felújítások; tető- és homlokzati felújítás.

2017 évben egy energetika pályázat adott lehetőséget a homlokzat felújítására, a korábbi felújítások során gyenge minőségben elkészült nyílászárók cseréjére, a épület festésére.

Mivel az épület több ütemben épült, így a nyílászárók beépítése is építési koronként eltérő volt. Fontos, a mai építési kultúrában érdekes részlet, hogy az ablakok körül minden régi nyílásnál kőkeret készült -mivel az egy ilyen rangú épületnél természetes volt- azonban ezek a kőkeretek a legtöbb esetben vakoltak, kis részben festettek voltak. Kőszerűségüket sehol nem tartották fontosnak megmutatni.

Az értékleltár és a tervek elkészítése közbeni kutatások a nyílászárók átvizsgálásakor csupán kettő darab, részben régi ablakszerkezetet tárt fel. Ezek közül egynél, az ablakszárnyak a később általános 43 mm-nél kisebb, csupán 35 mm-es vastagsággal készültek (a mai ablakok 78-90 mm vastagok...).

Összességében 5 beépítési módra (és azok néhány alverziójára) készült a nyílászáró konszignáció. A kőkeretek léte-nem léte, vakolt – festett felületük, kávás, káva nélküli kialakításuk, a belső zsalugáterrel, ill. anélkül készült ablakok mind eltérő típust, csomópontot jelentettek a tervezőnek és az asztalos mesternek.

Izgalmas, az egykor volt mesterek tudásáról elképesztő mélységeket feltáró munka volt a mai, egyen keresztmetszettel dolgozó világban egy ilyen konszignáció és homlokzati terv elkészítése. A műemlékvédelmi egyeztetéseken (műemlék felügyelő: Klaniczay Péter) az ablakszárnyak profiljának keresztmetszeti millimétereiről, a műemlék üveg távtartójának a színéről, a vasalatok rögzítő csavarjának fejkialakításáról folytak az egyeztetések.

Az elkészült nyílászárók és homlokzati felújítás a tulajdonos Önkormányzat, az engedélyező hatóság szerepét betöltő műemlék felügyelet, a tervező, valamint az asztalos mester együtt gondolkozásának és együtt dolgozásának eredményeképpen jött létre. A hosszú és alapos előkészítő munkálatok, valamint a kivitelezés közbeni folyamatos egyeztetések a mai igényeknek és a műemléki elveknek egyaránt megfelelő nyílászárók gyártását tették lehetővé.

A leírások Szekér György művészettörténész kutatási anyagának felhasználásával készültek.

A fotókat Kedves Zsófia, Szabó Tamás és Csóka Balázs készítették.

https://csokabalazs.blogstar.hu/./pages/csokabalazs/contents/blog/53625/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?