Családi ház a Pilisben


Vályogház felújítása és bővítése a Pilisben

A pilisi falu legszebb fekvésű telkét vette meg egy régi kis vályogházzal a fiatal pár 2004 őszén. A hely hangulata, a völgyre és a hegyekre néző panoráma megragadta őket, de a ház kicsi és elhanyagolt volt, bővíteni kellett.

Az épület közel 25 méter hosszú volt, az első három helyiségben laktak régen, hátul pedig egy kamra és egy istálló volt. Ezeket rossz állapotuk miatt le kellett bontani, az első szobákat viszont megtartottuk eredeti funkciójukban, így a tiszta szobából lett a nappali, a konyha (benne a tűz) pedig maradt a ház közepén. Ez különösen fontos volt, mivel el akartuk kerülni, hogy a ház közére, a tűz helyére a fürdőszoba épüljön, (sőt hasonló átalakításkor általában pont a wc kerül oda), így a lelket felfelé emelő tűz helyett sokszor csak a lefelé húzó sötétséget kapjuk, elveszítve ezzel a parasztház lényegét adó térszervezést. Itt megőriztük az eredeti térsort, a ház közepén a tűzhely és a családi asztal áll, az udvarról, a tornácon keresztül belépő ide lép be.

A földszinti fürdőszobát hátul, a hálószoba mellett alakítottuk ki az újjáépített részben. Itt kapott helyet a kazánház, valamint mögötte a melléképületben a fatároló és egy kamra. Az új épület pontosan olyan hosszú lett, mint a régi volt, oldalirányban pedig egy tornáccal lett kiszélesítve. Így a tetőtérben is használható méretű tereket kaptunk, ide a központi gyerekjátszó köré szervezve hálószobák és egy fürdőszoba került.

Az épület kivitelezése 2005 őszén kezdődött, én ebben az időszakban hetente-kéthetente jártam ki Árpáddal, a tulajdonossal a házhoz művezetni. Tanulságos, emberformáló időszak volt számomra a középkorú mesterek között helyt állni. Másrészt itt is beigazolódott Makovecz Imre mondása, hogy a házépítésnél nem csak házat, hanem embert is építünk. Árpád, aki egyébként egy esztergomi középiskolában angol tanár, eleinte kicsit nehezen értett szót a mesterekkel, de az építés végire eljutott oda, hogy miután három magát mesternek mondó kontárt zavart el, a hajópadlót ő maga rakta le!

A tervezés és az építés folyamán az építőanyagokból amit lehet megmentettünk, a tégla, a tornác burkolata, a fafödém gerendázata és a cserép is bontásból származik, ezzel elértük, hogy a házat látva olyan érzésünk van, „mintha mindig is ott állt volna”. Ez pedig – ha kimondatlanul is- de határozott célunk volt.

A beköltözés óta sok év telt már el, a növényzet körbevette a házat, a család pedig nagyon jólérzi benne magát.

Építészet: Csóka Balázs, mester: Tamás Gábor, statika: Pongor László, építés éve: 2005.

Az épület 2013-ban az Év vályogháza díjat nyerte el, majd az épületet bemutatta a Veranda újság és az Országépítő folyóira.

fotók: Sebesztyén István / Veranda

https://csokabalazs.blogstar.hu/./pages/csokabalazs/contents/blog/28867/pics/lead_800x600.jpg
bővítés,lakóépület,parasztház,vályogház
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?